A Retyezárban kirándultak hétvégén az EKÉ-sek – Képgaléria
Alig két héttel ezelőtt találta ki Melinda, hogy milyen jó lenne egy őszi magashegyi túra a Retyezátba. Jó páran felkaptuk a fejünket erre az ötletre, így nagyon hamar beteltek a helyek – az alábbiakban dr. Szabó Katalin beszámolóját olvashatják.
Csütörtök kora délután 12 lelkes fő indult el Szatmárról, három autóval. Sajnos már útközben utolért az eső, és el is kísért aznapi utunkon. Este 10 órára értünk Carnicre, ahol autóinkat hagytuk. Rövid pakolászás és beöltözés után útnak indultunk, a sötét esős időben. Olyan volt ez a pár óra, mint egy mélyrepülés és úgy éreztük sosem lesz vége. Egymást bevárva és biztatva épségben, de csurom vizesen értünk fel éjjeli két órára a Gentiana menedékházhoz (1670 m), ahol a szállásunk volt. Szerencsére kedves szállásadónk jól befűtött a kályhába, aminek nagyon örültünk, hiszen volt hol megszáradjanak a ruháink, túrabakancsaink és egy gyors falatozás után ágyba zuhantunk.
Péntek reggel alig bírtunk felkelni az éjjeli sétától, így kissé későn sikerült elinduljunk. Mivel az idő párás, felhős volt, így úgy döntöttünk, hogy megcseréljük a két tervezett túrát és a rövidebbre megyünk. A Gentiánától a Pietrele völgyön felmentünk a Pietrele tóhoz, ami 1990 méteren van, innen felkapaszkodtunk a Bucura nyeregbe, ahonnan leereszkedtünk a Bucura tóhoz. Mivel alig láttunk valamit a ködtől, nagyon vidámak lettünk amint kisütött a nap és megcsodálhattuk a tavat. Örömünkben pihenőt és ebédszünetet tartottunk, majd a továbbiakban megnéztük a női nevű tavakat: Ana, Lia, Viorica, Florica és ezek mellett felkaptattunk a Bucura kapujába. Innen pedig a Bucura 1-es csúcsra, 2433 méterre. Mivel az idő továbbra is borús és változékony volt és eléggé fáradtak is voltunk utazás után, így visszamentünk a Bucura nyeregbe és onnan leereszkedtünk a Gentiana menedékházhoz, kezdődő szürkületben. Itt továbbra is meleg fogadtatásban volt részünk. Ennek vacsora alatt örültünk, de amikor lefeküdtünk már kevésbé, mert a hálóban, főleg az emeletes ágyakon túl nagy hőség lett és nem tudtunk eléggé kiszellőztetni. Este megbeszéltük, hogy másnap jóval korábban indulunk, mert hosszabb és nehezebb túra várt ránk.
Szombat reggel 8 óra 10 perckor útra kész volt a csapat, így el is indultunk a Valea Rea irányába. Ez egy szép erdős völgy, ami hosszan visz fel a Rea völgyi tavak mellett a gerinc felé, a Peleaga nyeregbe. Az idő kitisztult, így szépen kirajzolódtak a hegycsúcsok. A Peleaga nyeregben úgy alakult, hogy a csapat egy része úgy döntött, hogy nem mászik fel mindkét csúcsra, ezért nyolcan mentünk tovább a Papusa 2508 méteres csúcsára. Csúcsfotó és csúcscsoki után, nagy meglepetésünkre, éljen az EKE felkiáltással megérkeztek a marosvásárhelyi EKÉ-sek, akik más irányból jöttek fel. A véletlen szerencse összehozott egy csúcs EKE találkozót, amit gyorsan megörökítettünk egy fotóval. További jó utat és szép időt kívánva elbúcsúztunk egymástól és leereszkedtünk a nyeregbe. A többiek már elindultak, a Peleaga csúcs irányába, így igyekeztünk, hogy utolérjük őket. Fent a csúcson találkoztunk, itt is elkészült a csoportos csúcsfotó, immár 2509 (2508.8) méteren. Eddigre már befelhősödött és kezdett fújni a szél, ezért igyekeztünk folytatni utunkat. Nem kis meglepetésünkre a Peleaga csúcsról lemenet még felvitt az út a Custura Bucurei csúcsra, ami 2370 méter, így három csúcsot is sikerült megmászni aznap. A Bucura nyeregből a már jól ismert Pietrele völgyön haladtunk le. Még világosban és elégedetten értünk le a menedékházhoz e szép túra után. Levest főztünk és a gondnoktól vettünk puliszkalisztet, mert sokan kedvet kaptunk a túrós puliszkához, amit Meli emlegetett. Több edényben készült a puliszka, amit burduf-túróval, háromféle sajttal és sült szalonna darabokkal ízesítve, nagyon jó étvággyal fogyasztottunk el. Kellett is az energia, mert kedvet kaptunk a patakban fürdéshez, amit a fiúk előző este kipróbáltak és reklámoztak, úgyhogy hárman a lányok közül is kipróbáltuk, és nagyon jól felfrissültünk egy ilyen fárasztó nap után. Mivel szombat este volt és Béci szerint szombat este nem szabad korán lefeküdni, így beszélgetéssel múlattuk el az időt, amit Márk izgalmas történetei tettek még emlékezetesebbé.
Vasárnap reggel gyors csomagolás, reggelizés után elkészítettük a búcsú fotókat a menedékház előtt, vettünk pár emlék ezt-azt, írtunk a naplóba, majd megköszöntük a kedves és szíves vendéglátást.
Gyönyörű napsütéssel búcsúzott tőlünk a Retyezát, megmutatva magát teljes szépségében. A lefele út világosban és kipihenten sokkal jobban ment mindenkinek. Két óra alatt elértünk az autókhoz és útnak is indultunk haza. Útközben megálltunk egy közös ebédre a "bölényes" vendéglőnél, megkóstoltuk a helyi sült vurslit, és a finom papanast, majd elbúcsúztunk egymástól, jó utat kívánva.
Estére mindenki hazaérkezett szerencsésen.
Köszönjük Bartha Melindának a remek szervezést, mindenkinek a részvételt és a segítséget, a fiúknak a türelmet, hogy sokszor bevártak minket, Vajda Bécinek a fotókat és a hegynek, hogy megint szívesen látott minket! Retyezát, viszlát!
